A rostok sem segítenek mindig a széklet rendezésében

785
HOZZÁSZÓLÁS:

A széklet mennyiségét három tényező szabja meg: az étrend étkezésirost-tartalma, vagyis ballasztanyag-tartalma, a víz mennyisége, valamint a széklet baktériumtartalma.zoldsegek-fogyokura-dieta-fogyas-04

Az étkezési rostok kulcsfontossága

A ballasztanyagokat összességükben étkezési rostoknak nevezzük, ámbár vannak oldható étkezési rostok és ez furcsán hangzik, mert a rost fogalma magában rejti az oldhatatlanságát, a szálcsás természetét. Rostból napi 30 g-ot tartunk minimálisnak és 40-60 g-ot elfogadhatónak.

Ha a beteg hajlandó az étkezési szokását megváltoztatni, és pl. az eddigi fehér kenyér helyett fekete kenyeret enni, a rosttartalmú ételeket, a nyers főzelékeket, gyümölcsöket, szemes termékeket, magvakat őrlés nélkül fogyasztani, akkor a rostszükségletét sokkal természetesebb, fiziológiásabb módon tudja kielégíteni. A tabletták formájában bejuttatandó rosthoz, csak, mint pótlólagos szinte gyógyszerként beadandó kiegészítőhöz forduljunk, ha a természetes rostbevitel nem sikeres.

Az étkezési rostok vízkötő képessége nem egyforma. Míg 100 g burgonya elfogyasztásával mintegy 70 ml víz tartható rostkötésben, addig 100 g répa, alma vagy narancs esetén ez az érték 200 ml.

A rostfogyasztás mellékhatásokkal is jár, nevezetesen a keletkező bakteriális erjedés termékei közül egyesek fiziológiásán kedvező hatásúak, így a volatilis savak a bélnyálkahártya sejtjeinek lokális táplálását szolgálják, valamint az erjesztő baktériumok szaporodását segítik, mivel energiaellátásukban szerepet játszanak.

A nitrogénforrásként ezek a baktériumok képesek értékesíteni az ureát, illetve annak bakteriális bomlási termékét az ammóniát. Ily módon a volatilis zsírsavak táplálják a bélnyálkahártya sejtjeit, lokálisan a kemoreceptorokra hatva a perisztaltika ingerét képezik és az erjesztő flórát szaporítják a rothasztókkal szemben, ezzel is jelentős mértékben növelik a széklet mennyiségét, növelve annak baktérium- és víztartalmát.

Másrészt viszont gázképződésben szerepelnek kiindulási anyagként, így a metán, a CO2 és más, ritkábban, kisebb koncentrációban előforduló bélgázok forrásaként szerepelnek. Ha sok ballasztanyagot fogyasztunk, akkor a napi bélgázképződésünk is fokozódik, és a felső határt vehetjük számításba, vagyis napi mintegy 2000 ml-t. Az erjesztő flóra által termelt gázok kevésbé bűzösek, a rothasztók által képzett indol, scatol, és sokféle aminők, valamint a H2S-tartalmú gázokhoz hasonlítva. így tehát a nagyobb mennyiségben fogyasztott növényi eredetű diétás rostok eredményezhetik a bélgázképződés megtöbbszöröződését, ami puffadás, hasi fájdalmak, görcsök és flatulentia megjelenésével jár együtt.

Nem mindegyik diétás rost igazán gázképző. A gázképződéshez még az ételek egyéb alkotó elemei is hozzájárulnak. Ismert például a hüvelyesek, a bab, a borsó és a lencse fokozott gázképződésre hajlamosító hatása.

Az étkezési rostokon kívül a táplálék igen sok egyéb alkotórésze is megfelelhet az étkezési rost definíciónak, vagyis annak, hogy az emésztőnedvek képtelenek emésztésükre és így emésztetlenül lekerülnek a vastagbélbe, ahol is a bélbaktériumok bontják és e bontás gáztermeléssel is társul. Ilyenek a lektinek.

Minden növényi eredetű élelmiszer tartalmaz lektineket, amelyeket úgy jellemezhetünk, hogy növényi antitestjellegű fehérjék. Legismertebb a szójabab fitohaemagglutininja, amely növényi agglituninként viselkedik és az emberi vörösvérsejteket agglutinálni képes.

De nemcsak a vörösvérsejtekkel szembeni növényi antitestek ismeretesek, igen sokféle növényi antitest van mindennapi táplálékunkban, amelyek valamelyik ételalkotórészt, főként fehérjéket antitestként megkötik, de az ugyancsak szójababban található antitripszin képes a tripszin kötésére és inaktiválására is, így ez a fontos emésztőenzimünk képtelen hatásának kifejtésére. Vagyis az antitripszintartalmú étel fogyasztása azt eredményezi, hogy még az állati eredetű fehérjéket sem képes szervezetünk maradéktalanul felszívódásra alkalmas állapotba hozni. így azok lekerülnek a colonba és a bakteriális erjedés és rothasztás hatására bomlanak, e bomlás következtében gázképződés is megjelenik.

Mivel fehérje a bomló anyag, ezért a képződő gáz bűzös, aminokat tartalmazó. Ugyanakkor a táplálékunk jelentős része étkezési rostként, ballasztanyagként viselkedik, nem emésztődik, a vékonybélen áthalad és csak a vastagbélben bomlik bakteriális hatásra, a baktériumok szaporodnak, a széklet mennyiségét és víztartalmát növelik (hiszen a bakteriális bomlás termékei kis molekulák, nagy ozmotikus aktivitással), erőteljes gázképződést okoznak, amely gáz bűzös.

Mindezek tehát behatárolják diétás tanácsadások határait. Főként az limitálja a tanácsok elfogadtathatóságát, hogy a beteg milyen mértékben érzékeny a puffasztó hatások iránt, és beleiben mennyiben sikerül csupán a növényi eredetű étkezési rostok nagy tömegének fogyasztásával a megfelelő erjesztő-rothasztó bakteriális arányt biztosítani.

785
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]